1074 Budapest, Vörösmarty u. 16-18. P1

(06-1) 999-4292

A demens, szellemileg leépült beteg ellátása

 

A demencia nem más, mint az értelmi képességek lassú, folyamatos és egyre súlyosbodó hanyatlása, melynek során az emlékezés, a gondolkodás, valamint az ítélő- és tanulási képesség károsodik.

Az öregedéssel bekövetkező agyi változások a rövid távú emlékezés (memória) bizonyos fokú csökkenését és a tanulási képességek lassulását eredményezik. Ezek normális, kor-függő jelenségek, míg a demencia a mentális képességek súlyosabb hanyatlása, mely az idő előrehaladtával egyre rosszabbodik.

 

Az érintett betegeknél az értelmi funkció hanyatlása tipikus esetben 2-8 év alatt következik be. Mindazonáltal a romlás sebessége attól is függ, hogy mi a háttérben meghúzódó ok.
A legtöbb demenciaformánál nem tudunk olyan kezelési módról, amely helyreállítaná a beteg értelmi képességeit. A demenciát súlyosbító tényezők kezelése, azonban, esetenként lassítja a szellemi hanyatlást.


A demens beteg folyamatos felügyeletet igényel

A környezet komoly segítséget jelenthet a demens beteg számára. Az enyhe és közepesen súlyos demenciában szenvedő betegek képességei rendszerint a megszokott környezetben a legjobbak, és otthon maradásuknak nincs akadálya, azonban folyamatos felügyeletük feltétlenül javallott, hiszen előrehaladott állapotban a beteg már önmagára is veszélyes lehet, és a gyógyszerek előírásszerű beszedését is ellenőrizni kell. A szellemi képességek leépülésének első szakaszaiban akár betegfelügyeleti rendszer alkalmazásával megakadályozható az elkóborlás, ellenőrizhető a gyógyszerek bevétele.
Figyelmet kell fordítani az inkontinencia kialakulásakor arra, hogy katétert vagy pelenkát használjunk, de még a pelenka és katéter esetén is nagy figyelmet igényel betegünk, hiszen demens betegeknél gyakori, hogy letépik magukról a pelenkát, vagy akár megpróbálják kihúzni a katétert.
Tovább stabilizálható a demens beteg állapota, ha a megőrizzük a beteg hozzátartozónk környezetének állandóságát, fix napirendet igyekszünk fenntartani, bő táplálék-, vitamin- és folyadékfogyasztásra ösztönözzük családtagunkat.
Folyamatos testmozgással megelőzhetjük az egyéb viselkedészavarok kialakulását. A beteg állapotában némi javulást tudunk elérni, ha a mindennapi tevékenységeket egyszerűsítjük, és ha a beteggel szemben támasztott elvárások reálisak. Jótékony hatású lehet, ha a beteg bizonyos fokú méltóságérzést, önbecsülést meg tud tartani.